‘Egy cockpit naplója’

2008, augusztus

… avagy hogyan változtatta meg az életem egy meggondolatlan
kormányvásárlás.

Előzmények

Elértem pár éve egy olyan – PC tulajdonosok körében – ritka állapotot, amikor mindenből megvettem az általam elérhető maximumot, így a további gépfejlesztésen értelmetlen lett

volna gondolkodni. Persze ez csak maximum 3-4 hónapig tarthat, de addig is valamit szerettem volna venni még a géphez. Counter-strike-ot már régóta játszottam, minden meg is volt hozzá kielégítő szinten, valami új kellett, egér vagy billentyű szóba se jöhetett. Ekkor jött az inger, egy PC-s bolt kirakatában, egy MOMO kormány. Persze az autós játékokat addig is nagyon imádtam, hisz a Destruction Derby látványa miatt adtam el az Amiga 1200-est, illetve rengeteg remek arcade játék boldogított már a legelején. Csak, hogy párat említsek: NFS1, Megarace, Screamer, Ignition. A kormányvásárlás idejében a legújabb általam ismert autós játék az NFS-volt, valamelyik Underground. Kormánnyal haza, játék fel, kb. 10 perc múlva értetlen pofa, “ehhez minek kormány??” kérdéssel az arcomon, kormány vissza a dobozba. Volt még egy próbálkozás , de akkor is a dobozban landolt a drága. A változás akkor állt be, amikor megjelent a Test Drive Unlimited. Na igen, itt már a billentyűzethez képest volt értelme a kormánynak. Végre a pontos analóg vezérlésnek mutatkoztak az előnyei. Ugye NFS-ben vagy balra kell menni vagy jobbra, közte nincs igény semmire, vagy ha volt is, azt gyors gomb nyomkodással elérheti az ember (kivéve a Porsche 2000). Ebben viszont még a félgáznak is hihetetlen jelentősége volt. Végre elégedetten ültem a fotelben, nem hiába költöttem el jópár ezer forintot.

Autószerelő taníttatásom kicsit megutáltatta velem a monoton problémamegoldást, valamennyire az autókat is, viszont mindig is különös vonzalmam volt a régi amerikai, különös egyéniségű autókhoz (Ford Mustang, Corvette, stb…). A TDU-ban természetesen kipróbálhatóvá vált ez a kategória, egy valóshoz hasonlító közúti helyzetben, viszont a pillangó/tiptronic váltás… valahogy igen távol állt a kívánt összhatástól. Ekkoriban a G25 kormány már az első áresésén túl volt, H váltó, bőr/fém kivitel, tengelykapcsoló pedál, meg mindenféle reklámszöveg. Mondom hajrá, unokaöcsémnek jó lesz karácsonyra a MOMO, nekem meg van valami új meglepi. Miután felszereltem a G25-öt és kipróbáltam, kicsit elment a kedvem mindentől, mivel nem Ford Transit szimulációban akarok részt venni, mi a bánatot keres a váltó fent, a kormánykerék mellett. Arról nem is beszélve, hogy a bokám kivolt már attól, hogy olyan suta szögben kellett tartani a pedál használatánál, meg… szóval rámjött a hiszti.

Cockpit 1.0

Ekkor találtam valahogy egy videót: [Force Dynamics] Felkiáltottam: ez az,ez kell nekem! Persze csak házi, finomított kivitel, épp nem volt megközelítőleg 2,5 millió forintom. 😀 Irány a google: “cockpit home made”. Na a találatokból aztán mazsolázhattam, sok ötletet megfontoltam amit másoknál láttam, majd hat méter zártszelvény vágása és hegesztése után, megszületett ez a jelenség:

A hat méter zártszelvény olyan 2500 Ft, ha van lehetőségünk hegesztésre, ez egy kultúrált megoldás, olcsó, erős, jól festhető. Kell egy flex, pár jó ötlet, meg festékre pár ezer forint. Érdekes, hogy a vaslemez sokkal drágább, mint maga a szelvény, illetve kell még egy “szék”. Én egy használt autóülést használtam, bontóban könnyen és olcsón be lehet szerezni, ha az otthoni háztartásban épp nem lenne felesleges. Ha valaki olcsón szeretne új sportülést venni, a legolcsóbb amit találtam 25-30.000 forint. Még netes rendelésre is van mód. A Cockpit ára megállt valahol 19.000 forint körül.

A keresgélés közepette találtam az SG.hu fórumán belül egy topicot (közösséget), ahol hasonló beállítottságú emberekkel találkozhattam nap mint nap. Na ekkor derült ki, hogy én barlangban élek, mert annyi de annyi remek autószimulátor van, mint égen a csillag. Pár hónap alatt megismertem jópár játékot, illetve azt, hogy nem tud egy játék minden szempontot kielégíteni, mindenre van egy “legjobb”. Az LFS talán a legélethűbb fizikát és kormánykezelést nyújtja, míg az rFactor rendelkezik a legtöbb autóval és pályával, szinte mindent megtalálni benne, még más játékok komplett áthozatalát is (GTL, Race, GTR). Igaz, néha a hangulatot nem sikerül, de ez már teljesen más tészta. Ha valaki most kipróbálná a játékokat – mert még nem hallott róluk – és elakadna, nyugodtan nézzen be fórumokba, olvasgasson, nagyon segítőkész emberek vannak, jó kis társaság (csak ne azzal kezdjétek, hogy hol van hozzá crack).

Hogy az építésről is szóljak pár szót, láttam olyat, aki salgót használt, láttam aki fából készítette, sőt, van valami szuperigényes alumínium profil, amihez (mint egy technic legóhoz) millió féle kiegészítő elemet lehet kapni, de találtam még műanyag vízcsőből készültet is. Hamar megtanultam, hogy
mivel órákat fogunk benne ülni, nagyon fontos, hogy állítani lehessen az ülés-kormány-pedál hármasból, legalább kettő helyzetét.

Ha valaki építésre adja a fejét, annak biztos vannak igényei, helyi adottságai amihez igazodni kell. Azt ajánlom nézzen körbe és jegyezze meg mások ötleteit, amikre neki is szüksége lehet, majd valósítsa meg. Vagy vegyen egyet készen és alakítsa át: [X-PIT].

Fontos lehet, hogy a billentyűzet és az egér is elérhető távolságban legyen, nem jó percenként kiugrálni az ülésből. Sokszor láttam pohártartót is felszerelve a cockpit-re. A monitoron sokat lehet gondolkodni, a projektor nagy képátlóhoz isteni megoldás, de be kell sötétíteni hozzá, nehézkes a vászon elhelyezés, ha az ára nem akadály, meg a kb. 3000 óránkénti izzócsere. A vászon helyettesítésére állítólag a legjobb festékanyag a zebra festék, ami az utakon hever.

A képcsöves monitor sajnos szélesvásznú kivitelben ritkaság, ideiglenesen persze megteszi, de a látótér miatt érdemes a pénztárcához mérten szélesvásznú LCD vagy plazma megoldásban gondolkodni. DVI-HDMI csatlakozást használva akár a legegyszerűbb HD-Ready TV-t is meg lehet venni, tökéletes élményt biztosít 1280*720 felbontáson. Nem kell mindjárt FULL HD után rohangálni, lehet 1920*1080-ban a gépünk se tudna 50-60 fps-t biztosítani, az pedig szörnyű, ha kanyarban szaggat a játék. A VGA kábel a távolságot se nagyon fogja bírni, illetve rendesen beállítani kész rémálom az overscan compensation-t.

Miután elkészült a cockpit, és a váltó végre a helyére került, iszonyat jó érzés volt vezetni minden járművet. Csak krúzolni az utcákon (TDU) a Mustanggal, az a nyers hang, az a brutalitás. Persze ez hamar varázsát vesztette, jött a következő felfedezésre váró élmény, a pályaverseny. Sokáig nem
tudtam elképzelni sem, hogy egy olyan verseny, amikor 20 kör alatt sikerül 6 nehezen megszerzett pozíciót javítani 2-3 körös csatákkal, nagyobb élményt tud nyújtani, mint egy 48:3-as stat CS-ben. Iszonyat az az izgalom, komolyan, idegrendszerileg rá kell állni, hogy az ember tiszta fejjel tudjon minden kanyarban dönteni és korrigálni. Már attól felmegy 160/100-ra a vérnyomás, ha úgy kell megtenni 5 kört, hogy valaki végig ott van a visszapillantóban.

 

Cockpit 2.0


Teltek-múltak a hónapok, sok megtett virtuális kilóméter, sok elbénázott kanyar, verseny. Kezdtem megismerkedni alap versenypályákkal, a szélárnyék és ideális ív szerepével, a Heel-and-Toe módszerrel, az alapbeállításokkal és a vezetésre gyakorolt hatásukkal, amivel egy autót a pályához illetve a vezetési stílushoz lehet igazítani. Majd szembe jött ez: [FREX FFB Wheel].

Fúú igen, ez már kivitelezhető egy lakásban, még ha kicsit elvadultnak is tűnik a figura (azért hadd említsem meg, soha nem fogok kesztyűben és bukósisakban leülni a gépem elé, lehet az én hozzáállásommal van a baj). Van valami csodálnivaló az ötlet egyszerűségében, és ki ne próbálná ki
akár csak egy körre is?! Fel volt adva a lecke, kell egy olyan FREX rendszer ami mozgatja a széket, meg kell egy másik vázat építeni. Egyszerűnek hangzik, van benne 2 munkahenger, azt meghajtják levegő/olaj/elektromos úton, és kész a csoda. Na igen, [mindezt] potom 300.000 magyar forintért. Biztos van akinek ennyit is megér, és még van 1 harmadik munkahenger ennyiért ami az övet is feszíti, hogy még élethűbb legyen a szimuláció. Nekem túlzásnak tűnt, meg akkor még sehol sem állna a szimulátor és máris otthagytam egy fullos PC árát.

Kitaláltam, hogy jó ezermester hozzáállással házilag biztos a töredékéből is meg lehet építeni, csak hát ugye a program, meg a gépből kihozni a vezérlést… azért ez simán meghaladja a tudásom, viszont pár jólelkű emberét nem: [x-sim]. Ingyenesen adnak egy programot, ehhez van pár verzió, hogy milyen panelt lehet építeni, vagy a Conrad elektronikában van egy bizonyos kísérleti interfész, erre a célra megfelelő USB csatlakozással: [K8055]. Na oké, megvan a program, rengeteg játékot támogat, kijön a jel, márcsak valamit vezérelni kellene vele.

A legerősebb megoldás a hidraulika. Oké-oké, tudom, a padlószőnyeg nem szereti a mechanika olajat felszívni, de biztos meglehet oldani szivárgásmentesen is. Az volt a lényeg, hogy 30 cm-es utat tudjon 1-1 munkahenger mozdulni, és ezt 20 cm/mp sebességgel tegye meg (~1000-1500N erő kifejtésével). A hidraulikát hamar elfelejtettem, ugyanis a legolcsóbb szivattyú 100.000, 45.000 forint 2 db vezérlőszelep és 50.000 2 db munkahenger. Plusz, halvány emlékeim a tanulmányaimból eszembe juttattak még pár kifejezést, a nyomásszabályzást, a visszafolyás megoldását, a hidraulika  tartályt, és a víztelenítést.

Kezdtem elektromos szerkezetek – garázskapu nyitók, elektromos aktuátorok – után érdeklődni, de vagy túl lassúak voltak, vagy túl gyengék. Később talált egy kedves cockpit-építő kolléga egy olyat, ami képes mindkét igényt kielégíteni 250.000 + áfa darabáron, de ezt a lehetőséget is könnyű szerrel elvetettem. Habár, találtam pár érdekes megoldást is: [léptetőmotorral]. Csodáltam a FREX-et, hogy  milyen módon tudnak ennyire “alacsony” áron kihozni egy ilyen rendszert.

Maradt a pneumatika, valamiért ettől idegenkedtem a legjobban, de ez hamar elmúlt és az x-sim oldalán szereplők közül is sokan ezt használják, miután az elektromos rendszereket ők is kivesézték. A kompresszorra volt egy príma ötletük: Airbrush kompresszor, szobába való, nem hangos, nem is túl nagy, nyomásszabályzóval és víztelenítővel van szerelve. Ez jó kezdetnek ígérkezett, használtan valamiért egész szép kínálat van a pneumatikus alkatrészekből (mindenkinek csak ajánlani tudom a Vatera áldásos tevékenységét). Összeszedtem a rendszert, megúsztam ~78.000 forintból. Persze a bolti ár itt is magasabb, megközelítőleg 150.000 forint körül mozogna. A kompresszor választásánál
szempont, hogy körülbelül 6 bar nyomást elő tudjon állítani, nagyjából 20-30 liter/perc szállításával. Én ugyan ezen érték alatt találtam csak (17l/perc), viszont hozzácsaptam egy 23 literes tárolótartályt, remélve az megteszi.

 

A szelepeknél fontos tényező, hogy “5/3 middle closed” típusúak legyenek.

Az ábrából könnyen megérthető, hogy 5 csatlakozása van, 3 állása, ebből a középállás az áramtalanított zárt, tehát tartja a levegőt. Szélső állásaiban a munkahenger egyik oldalára dolgozik, míg a másik felén lévő levegőt elengedi. 24V vezérli a szelepeket, ezt a K8055 panel gond nélkül
kapcsolni tudja.

 

 

A munkahenger, hogy jól érezhető mozgást produkáljon, 30 cm (+-15 cm) munkahosszal érdemes megválasztani. Ahhoz pedig, hogy 4-6 bar körül elegendő erőt fejtsen ki, 50 mm átmérő szükségeltetik. A programnak szüksége van még 2 potenciométerre, visszajelzésként a szimulátor kimozdulásának állapotáról.

Mivel külföldön nem számít nagy összegnek amiről most beszélünk, ők többféleképpen bonyolítják tovább a rendszert:

Amikor 2-2 szelep mozdítja meg a játékost a nagyobb erő érdekében…

 

… és amikor van egy gyorsabb/lassabb – több/kevesebb levegőmennyiséget áteresztő – szelep, így két fokozattal vezérelve a mozgásokat.

Persze ez szelepből és/vagy munkahengerből mindjárt duplázást jelent, kétszer annyi levegőhasználatot, tehát komolyabb kompresszort. Ilyenkor gondolom felmerül a kérdés, hogy “csak egy sebességgel lesz képes mozogni a rendszer?”. Természetesen nem, létezik két szelephez egy pulzusmód vezérlés, ami 38ms-os időkre nyitja-zárja a szelepeket, és 3 féle sebességénél egy elég bonyolult “szelepmátrix” nevű táblázatban minden iránynál be lehet állítani, hogy a lassú-közepes-gyors mozgásnál milyen mennyiségű pulzust szeretnénk.

Miután meglett a rendszer, a földön sziszegett és mozgott, csak a legfontosabb kérdés volt hátra: mégis milyen szimulátort építsek?

Két lehetőség adott, az első egy bizonyos ‘DIY’ néven jelzett felépítés:

 

A videón is ezt láttam anno, középen egy pici vázat csuklóponttal megtámasztunk az ülés alatt, és hátulról jöhetnek a munkahengerek. Pár aggályom azért volt, a monitor nem mozog majd fékezésnél sem gyorsulásnál, és hasonló sorsra jut a kormány és a pedál is. Kezdett úgy tűnni, hogy ez csak FFB
kiegészítés és valójában csak rázni tudja az ülést, ami azért ennyi erőfeszítésért nem igazán kárpótol.

Akkor kezdtem megbarátkozni a Rock’N’Ride (RNR) nevű felépítéssel:

 

 

“Kicsit” nehezebb a kivitelezés, de legalább nem fogom a fejem a falba verni, ha az első verzió elkészítése után majd egy ilyenre áhítozom.

Viszont a forgó tojáshéj nem igazán izgatott fel, inkább a meglévő állványt akartam megoldani, hogy dőljön előre fékezésnél, hátra gyorsulásnál, illetve balkanyarnál jobbra , jobbnál meg balra. Ugye mindig halljuk, hogy egy igazi versenyautóban 3g-nyi, vagy akár nagyobb gyorsulást is el kell viselniük a versenyzőknek. Esetemben, ha 90° ban előre is dőlne és úgy lógnék beszíjazva, akkor is csak 1g erő hatna rám. Sajnos ez a maximum amit nagyon-nagyon ideális esetben majd valamikor el lehet érni egy ilyen rendszerrel.

Következett a tervezés:

 

Mivel a monitor, a kormány minden összetevőjével, jómagam az üléssel és a váz igen jelentős tömeget képvisel, így azt csak akkor lehet fürge mozgásra bírni, ha ez mind a súlypontnál van felfogatva. Tehát ha 5 cm-rel előrecsúsztatom az ülést, akkor már felborul az egyensúly. Ezért jól be kell lőni és állítási lehetőséget kell hagyni.

A vas alapanyag itt már kicsit többre jött ki: 20*20-as zártszelvényből 17 méter kellett, 20*40 6 méter, a karok 80*40, a talp 60*20, illetve a gerinc 100*60-as zártszelvény: ~17.000 Ft. Majd olyan 8-9 teljes délután hegesztéssel telt.

 

Majd száradás, száradás, száradás… gyűlölöm.

Valahogy így fest most:

 

 

 

Kormány

Akinek G25 kormánya van – és heves vérmérsékletű – az ne a kormánykereket csapdossa, vagy úgy jár, mint én. Igaz, hogy középen szép fémküllő van, de körben, a markolat alatt valami műanyag cső lehet, mert simán eltörtem egy ütéssel, hátracsuklott a két szélső küllő vonalában a fél kormány, mint egy tejfölösdoboz. Még jó hogy két héttel később érkezett meg a G25SLI, az is megsínylette volna. De így legalább a szimulátor készítésének üres napjaiban volt mivel foglalkoznom. Szereztem egy erős, 3mm vastag acéllemezt, flexxel, köszörűvel, fúróval meg kis reszelővel alakítgattam, ráhúztam karbonszál hatású matricát, pár gombot bele. Köré fémrudat hajtogattam, arra szigetelő szivacs, majd jöhet egy réteg bőr.

 

A bőrözéssel volt egy szép történetem, simán ült kedves iparos barátunk a III. kerületből négy hetet az általa ígért egynapos munkán. Nem is lett volna baj, bár az elején egy hetet mondott, de egy hónap múlva azzal fogadott, hogy ő ezt nem tudja bebőrözni. Hát igen, boldog voltam ám… no de sebaj, google az én legkedvesebb barátom, kerestem tovább. Találtam egy [helyet], ahol két nap  alatt megcsinálták, és még iszonyat jó is lett. Igaz, ha minden nyersanyagot beleszámolunk, plusz a bőrözést, akkor olyan 24.000 körül áll meg az ár. Hasonló MOMO kormánykerék pedig már 40.000 körül van, bár az nem pont ilyen.

Freetrack

Még egy említésre méltó rendszerrel találkoztam, ami talán segít, talán hátráltat vezetésnél, mindenesetre sokkal élethűbbé teszi az egészet. Ez a Freetrack (ingyenes), vagy TrackIR (egyszerűbb, drágább, vásárlós) megoldás.

Működési elv a következő: van egy webcam, szűrővel a lencsén, ami az infra fényeket nem szűri meg, csak a többit próbálja. A fejedre erősítesz 3 világítótestet (esetleg fényvisszaverőt, ami a rá irányított infrafényt veri vissza), a 3 pontból amit a program a webcamon keresztül érzékel, kiszámítja a fej minden mozgását, dőlés-távolság-forgás. Csak az alaphelyzetet kell megmutatni neki, és mint egy egérrel minden irányba érzékenységet állítani. A webcam olyan 4.000 Ft, szűrőnek alkalmas valamilyen exponált fotónegatív, a led 3 infraled 2 ceruza akksiról például, vagy tápról is akár: [link].

Egy 2 óra alatt összehozható “prototípus”:

 

 

Természetesen az X-SIM és a Freetrack rendszerek repülőszimulátorokhoz is igen alkalmasak – ha nem hasznosabbak -, igaz engem sosem izgattak eddig, így erről nem tudok nyilatkozni.

Házi építéshez még segítséget, több infót itt találni:

[Cockpit]

[Freetrack]

Ötletszerzéshez kapcsolható linkek:

[TWIP]

[Cockpit owners]

[Home Built Driving Rig ]

Megvilágosodott előttem, hogy soha a büdös életben nem leszek már jó autóversenyző, de az én igényeimet egy nehezen megszerzett 10. hely is kielégíti. Remélem sikerült kedvet csinálnom pár fiatalnak, hogy korábban kezdjenek foglalkozni ezzel a témával, hátha tehetséges pilóták lesznek belőlük. A célom ezzel a “naplóval” nehezen megfogalmazható, talán egy kivonat az építésről és az indíttatásról túlrészletezve, talán kedvcsináló a barkácsolás és a játékszenvedély egyesítéséhez,  talán csak marhaság. Én mindenképpen örültem volna tíz évvel ezelőtt egy ilyen olvasmánynak.